Kedves Kincskeresős Szülők,

nem szeretnénk ezt az évet adóssággal zárni, ezért szeretnénk még egy kis beszámolót küldeni a decemberi alkalmakról:)
Sajnos volt egy-két vasárnap, amikor nem volt nálunk fényképezőgép, ezért maradt le a fényképes beszámoló a blogról (ilyen a december eleji és a karácsonyi alkalom is:(
De a december 16-áról íme a "pótlás":)
 A család témakörünkön belül, József és testvérei volt a történetünk, tehát a testvérkapcsolatról beszéltünk. Az alkalom fő célja az volt, hogy ne hagyjuk a haragot, a féltékenységet eluralkodni a szívünkben, győzze le azt a szeretet.
                                          

Felirat hozzáadása

Az alkalom eleji alkotás

A "Mély kútba tekintek" kezdetű körjátékkal kezdtük a történetre hangolódást, amikor egy-egy gyermek bebújt a csomagolópapírra rajzolt kút mögé, és az ének végén választhatott magának valakit, hogy ki húzza majd onnan őt ki.

Mély kútba tekintek...

A történetet "élőbábos dramatizálással" jelenítettük meg. Nagyon élvezték a gyerekek, ahogy egy-egy szituációban (szüretelés helyett eszegetésben, juhvigyázás helyett pihenésben találó Józsefként)  "testvéreiket" fenyegethették, árulkodhattak. Aztán érdekes volt megtapasztalni számukra, hogy mégis az árulkodó kapja színes kabátot...

"Józsefet" testvéreihez küldik

A "következő József" szerepében

Ez a "József" már különleges eszközt is bevet:)

Majd szemtanúi lehettünk annak, hogy József testvérei hogyan hagyták eluralkodni szívükön a féltékenységet, és a haragot...

A testvérek tanácskoznak mit tévők legyenek...

"Józsefet" kútba vetik

...majd eladják...

 Barkácsként József színes kabátját színeztük ki, és ragasztottuk fel...

És nem maradhatott el a szülinapozás sem, hiszen ebben a hónapban hét születésnaposunk volt:)

További áldott napokat, pihenős, kikapcsolódós téli szünetet kívánunk nektek!

Kedves Szülők,

egy kis késéssel, de - jobb később, mint soha:) - itt a beszámoló a múlt vasárnapunkról.
Új témakört kezdtünk el, pár vasárnapon át a családdal fogunk foglalkozni.
A megérkezést kötetlen játék, rajzolás, beszélgetés követte.

A bibliai történetünk az volt, hogy Izsáknak feleséget hozat Ábrahám. A gyerek-istentiszteletünk üzenete, hogy Isten életünk minden dolgában tud minket vezetni (még a társválasztásban is). A tanításra való ráhangolódásul a Cickom, cickom kezdetű népdalt játszottuk el közösen, "menyasszony, és vőlegény bőrébe bújva".

A történet elbeszélése után, házi feladatot kaptak a gyerekek, megbeszéltük, hogy otthon megkérdezik, hogy anyukájukat és apukájukat, hogyan vezette őket egymáshoz Isten.
Mivel Rebekára Eliezér mindenféle csodálatos ékszert tett, ezért vasárnapi barkácsunk egy gyöngykarkötő elkészítése volt (tartottam attól, hogy ezt a fiúk nem élvezik majd, de kellemes meglepetést okoztak:)

Tehát ne felejtsetek el beszélgetni a gyerekekkel otthon Isten vezetéséről, a házasságotok kapcsán.
Áldott hétvégét kívánok nektek!
Kriszti