Kedves Szülők!

Az elmúlt vasárnap újabb érzékszervünkért lehettünk hálásak: a fülünkért.
A hét eseményeinek megörökítése után, kincstárnokot választottunk és imádsággal elkezdtük az alkalmat.

Sámuel elhívása volt a történetünk, melyhez bemelegítésül elénekeltük az "Isten alkotta" kezdetű éneket. Majd a "Menjetek be kapuin hálaadással" énekkel folytattuk a témára való ráhangolódást.

 Aztán kipróbáltuk, hogy látás nélkül, hallás segítségével, fel tudjuk-e ismerni a különböző tárgyakat. És vajon egy titkos szó, titokban tud-e maradni, ha elindítom körbe, és vissza tud-e jutni hozzám... (nem volt ám olyan egyszerű ez a feladat, különleges fordítások jöttek létre:)
Majd következett plasticograph segítségével a történet elbeszélése.

Nem maradt el a tízórai (és a pótszülinapozás) sem, végül pedig az elkészített pohártelefonok kipróbálására került sor.

További áldott hetet kívánok mindenkinek!
Kriszti

Kedves Szülők!

Egy kis beszámoló az elmúlt vasárnapról röviden. 
Hála az Úrnak sokan -tizennyolcan- voltunk a gyerek-istentiszteleten, jól jött az új segítőnk jelenléte (Sütő Réka személyében). A vakon született ember meggyógyítása volt a bibliai történetünk.
A rajzos alkotások után következett az Isten alkotta kezdetű ének eléneklése.

A témára úgy hangolódtunk rá, hogy a gyerekeknek ki kellett csukott szemmel találni, hogy mit fog meg a kezével a dobozban levő tárgyak közül. Aztán kipróbáltuk, hogy egy adott tárgyat hogyan könnyebb felismerni, nyitott vagy csukott szemmel.

A történet elbeszélés célja, az volt, hogy bár mi természetesnek vesszük, hogy látunk, még sem az, legyünk hálásak Istennek a látásunkért.
Az aranymondás darabjait becsukott szemmel kellett kitapogatniuk az osztályterem falán.

A tízórai elfogyasztása után ünnepeltük a szülinaposokat (ill. mivel egy kis "hiba csúszott a gépezetbe", ezért csak az egyik szülinaposunkat). És elkészítettük a barkácsunkat (braille írással ráírtuk a rézlapocskákra, hogy ki hány éves, majd bekereteztük az aranymondással).

Vasárnap újra szeretettel várunk mindenkit!

Kedves Szülők!

Vasárnap kicsit kevesebben voltunk, de úgy érzem, nagyon áldott alkalmunk volt.

A bevezető imádság után énekeltünk (Lépésről-lépésre...), és ezt nem csak a helyünkön ülve tettük, hanem egy kicsit átmozgattuk tagjainkat-valóban lépegettünk a dal ritmusára, egymás kezét fogva.

Ezután barkácsolással folytattuk az alkalmat-a történet szemléltetéséhez szükséges bábokat készítettük el papírzacskóból. Mivel a történetben szerepelnek férfiak-próféta, hadseregparancsnok, király(ok), szolgálók, egy gyermek és egy asszony is ezért többféle alak közül lehetett választani.

Miután elkészültek a bábok, kiosztottam a szerepeket és kezdődhetett a történet. megbeszéltük, hogy aki hallja a bábjának a nevét, az felemeli és próbálja eljátszani a hallottakat.

Az e heti töténet Naámán meggyógyításáról szólt. Megnéztük, hogyan tud segíteni egy gyermek egy felnőttnek, illetve hogyan lehetnek a gyerekek éppúgy eszközök Isten kezében, mint a felnőttek.

Ezután megbeszéltük, hogy ők szoktak-e segíteni a felnőtteknek. Örömmel hallgattuk a történeteket :)!

Végül az aranymondást ismételtük át-ehhez is a bábokat hívtuk segítségül:

És persze a záróimádság után nem maradhatott el a tallérosztás sem:

Áldott hetet kívánunk Nektek!